Az írás eredetileg az Asztrológia Páholy oldalán jelent meg
A segítő hivatást már gimnazistaként elkezdtem, ekkor vettem részt először hátrányos helyzetű gyerekek táboroztatásában, ekkor jártam először – a táboros gyerekeinket meglátogatandó – cigánytelepen is. Mindig is érdekeltek a szélsőséges emberi helyzetek, problémák. Hogy lehet-e és hogyan lehet segíteni. Hogy mi az ok, ami miatt ezek a szélsőséges emberi helyzetek létrejönnek, mi a látható mögött meghúzódó tartalom, összefüggés. Egy ideig nagyon vonzódtam a pszichológiához, a pszichológia számos irányzatával megismerkedtem. Úgy éreztem, hogy egyik sem adott hasznos segítséget számomra az életben való boldoguláshoz, nem segített teljesen megérteni sem magamat, sem másokat. Így kötöttem ki a szociális munkás szakon, ahol kicsit komplexebb megközelítésben tanulhattam az emberről és a világban lévő helyéről, hiszen itt a pszichológián kívül tanulhattam szociológiát, szociálpszichológiát stb. Már főiskolás koromban elkezdtem többféle módszerrel megismerkedni, kerestem az “Igazit”. Tanultam táncterápiát, álomfejtést, később megismerkedtem a reikivel, sámántechnikákkal, tai-chival. Aktív tánc- és mozgásszínházi életet éltem, bár inkább a próbák vonzottak, mint az előadások, annak ellenére, hogy volt néhány saját koreográfiám is. A próbákon szabadon kutathattam test és lélek összefüggéseit, a “megítélés” terhe nélkül.Az asztrológiával már a főiskola után, diplomás szociális munkásként találkoztam. Rögtön éreztem, hogy az asztrológia világképe milyen közel áll hozzám. Sok mindent helyre tett bennem és körülöttem. A tudományok addig általam megismert normalitás képe helyett kaptam egy színes, megengedő, sokféle emberábrázolást, mely sokkal jobban magyarázatot adott ez egyes emberek különbözőségére, akár a személyiségük, akár az életkörülményeik tekintetében, és elfogadóbbá tett akár magam, akár mások különbözőségeivel szemben. Végre lett egy világképem ahhoz, hogy letehessem a normáknak való megfelelés kényszerét, és hogy értőbb szemmel kövessem a körülöttem lévő történések és emberek sokszínűségét.
Mint világkép, az asztrológia igazi nagy találkozás volt, de egy idő után kezdtem érezni, hogy módszertanilag szűkös számomra a segítségnyújtásban. A verbális tanácsadás gyakorlata – ami az asztrológiában, mint segítő forma létezik – egyrészt sokszor, komolyabb belső problémáknál nem elég, hiszen az ügyfél pont a lényeget fogja elhárítani, elengedni a füle mellett. Másrészt a verbális tanácsadás saját gondolkodásom korlátai által kötött: egy asztrológiai elemzésbe csak olyat fogok tudni belelátni, amit az én személyes tapasztalat- és élményrendszerem, illetve gondolkodásom megenged, és nyilván korlátozva vagyok asztrológiai tudásszintem által is. Így az asztrológiával való megismerkedésem után jó 10 évig kerestem tovább. A szerelem az asztrológiával nem szűnt meg, de nem éreztem, hogy segítő szakemberként egy teljes eszköz lenne a kezemben.
Így találkoztam 2011-ben a családállítás módszerével és a mezővel, amiről a családállítók beszéltek. A családállításnak mára széles körben elérhető irodalma van, úgyhogy részemről csak azt ismertetném most belőle, ami az én utam szempontjából érdekesnek bizonyult. Bert Hellinger, a családállítás módszerének felfedezője arra jött rá, hogy a térben megjelenítve egy adott családot – oly módon, hogy vadidegen emberek beállnak az adott család tagjainak helyére, a rájuk jellemző fizikai viszonyokba (közel vagy távol, egymásnak szembe vagy háttal stb.) – megjelennek a család érzelmi viszonyai is, teljesen átélhetően, közvetíthetően. Azaz olyan emberek, akik sosem ismerték sem az adott családot, sem egymást, mégis a térben beállva egy-egy család struktúrájába, tökéletesen át tudják érezni és vissza tudják adni az adott családban létező érzelmi dinamikát. Egy-két ilyen csoporton magam is részt vettem, és megtapasztaltam, hogy a dolog tényleg működik: adott helyre állva hirtelen vigasztalanul kezdtem el zokogni vagy éppen nevetni, és kezdtem el éppen gyűlölni vagy szeretni a körülöttem a “játékban” állókat. Nagyon hamar átéreztem, hogy a mező tényleg működik, és nagyon hamar felmerült bennem az is, hogy ha a mező meg tud jeleníteni családokat, miért ne tehetné ezt meg horoszkópokkal is. Miért ne lenne lehetséges, hogy a horoszkóp rejtette információkat többé ne nekem magamnak kelljen kibogarásznom a kis korlátos tudatommal, és az általam felfejtett információkat a tanácskérő ellenállásának falán valahogy mégiscsak átpaszíroznom hozzá, hanem egyszerűen ő maga tapasztalhatná meg, amit a horoszkóp a maga teljességében elmond? Mivel addigra már számos rossz tapasztalaton, csalódáson voltam túl a különböző pszichológiai módszereket illetően, Bert Hellingerről és a családállításról nem is akartam többet tudni. Fel akartam fedezni, hogy mire jutok az asztrológiai világképem és a mező együttműködéséből. (Azt csak jelen írás készülte közben fedeztem fel, hogy Hellinger, bár pszichoterapeutaként dolgozott, de nem rendelkezett ehhez szükséges végzettséggel, szóval akár érdeklődhettem is volna iránta: nem volt pszichológus.) Az első saját kísérletem éppen akkorra esett, mikor az Uránusz a Kos nulla fokán direktbe fordult, úgyhogy elindultam a magam asztrológiai módszerének felfedezése útján. (Nem asztrológusok kedvéért: ez 2011 végén volt.)
És valóban: az első, egy családállítós ismerősöm segítségével önmagamon, a saját horoszkópomon végzett kísérlet eredménye az volt, hogy olyan problémám köszönt rám elemi erővel és átélhetően, amelyet évekkel azelőtt már “rám olvasott” egy asztrológus, azonban én szépen elengedtem a fülem mellett. Ott állva-feküdve-sírva-dühöngve a saját horoszkópom közepén már sokkal átélhetőbb volt a dolog, és nehezebb volt kikerülni.
Így kezdődött saját módszerem, a térhoroszkóp összerakása. Bár kezdetben is próbálkoztam csoport szervezésével, ez akkor egyetlen kísérlet után nem sikerült többet, úgyhogy az első jó pár évben egyéniben dolgoztam a módszerrel, itt dolgozódtak ki első saját megfigyeléseim is.
Asztrológia
Mielőtt a térhoroszkóp ismertetésébe kezdenék, röviden kell szóljak pár szót az asztrológiáról, mint világképről, hátha olvasóim közt akad olyan is, aki nem jártas az asztrológiai világképben. Illetve az asztrológiában jártasoknak is megkönnyítheti a további olvasást, ha tisztázzuk, hogy én mit értek asztrológiai világkép alatt. Szívesen hivatkozom a Thorwald Dethlefsen és Rüdiger Dahlke által ez ügyben írottakra, magam sem tudok többet és jobbat mondani, szóval akit részletesebben érdekel, ajánlom az ő könyveiket. (Thorwald Dethlefsen: A sors, mint esély; Nicolaus Klein – Ruediger Dahlke: A függőleges világkép)
Az asztrológiai világkép – szemben a tudomány logikus világmagyarázatával – az analógiás gondolkodáson alapul. Azt állítja, hogy a világban lévő rend bizonyos ősprincípiumok törvényszerűségei szerint működik, amely ősprincípiumok (őselvek) működése áthatja a teljes világegyetemet. Egy-egy őselv az analógiás láncokon keresztül összeköt olyan, logikus ésszel, tudományos világnézettel szemlélve távoli dolgokat, fogalmakat, mint pl. a “Szaturnusz bolygó”, a “korlátozások”, a “szorongás”, a “bölcsesség”, a “komolyság”, a “fekete” szín, a “keménység”, a “szombati nap”, a “térd” és az “ízületek”. Az imént felsorolt fogalmak mind egyetlen ősprincípium alá tartoznak.
Mivel az őselvek áthatják a teljes világegyetemet, működésüket szinte bármiből leolvashatjuk, ami a világegyetemben megtalálható és aminek a működését jól le tudjuk írni. Ha a hangyák mozgását a bolygón jól le tudnánk írni matematikailag, akkor az ő mozgásuk is alkalmas lenne arra, hogy azzal leírjuk a világban lévő rendet, és ebből akár következtetéseket vonjunk le az egyes ember életére is. A bolygók a térben és időben elég jól leírható törvényszerűségek mentén működnek, így alkalmasak arra, hogy jó mérőeszközei legyenek a világot átható őselvek megfigyelésének. A bolygók nem gyakorolnak hatást az életünkre. Mint ahogyan a hőmérő sem gyakorol hatást a hőmérsékletre. A hőmérő megmutatja, hogy hány fok van, de nem hat arra, hogy hány fok legyen. A bolygók a világ törvényszerűségeit jól leíró mérőeszközök, segítségükkel viszonylag könnyen tudunk tájékozódni térben és időben arról, hogy milyen őselvek hatják át éppen az adott helyet adott pillanatban.
A születési horoszkóp, a radix, egy pillanatfelvétel az egyén életéről. Születésed pillanatában rögzített élettervvel születsz meg. Azok az őselvek, amik akkor és ott és ahogyan jelen voltak, leírják azt, hogy milyen lehetőségekkel születtél. Azt is, hogy a személyiséged milyen határok között tud kibontakozni és azt is, hogy a sorsod milyen keretek között, milyen irányokba fejlődhet. Továbbá az is rögzítve van már születésed pillanatában, hogy életed mely pillanataiban milyen típusú lehetőségeid vannak, mikor van itt az ideje váltásnak, változásnak és milyen irányban és formában. Mivel mindez csak az ősprincípiumok nyelvén rögzített, az analógiás láncok mentén van bizonyos szabadságod, hogy mit milyen formában és szinten valósítasz meg. Egy szaturnikus időszakban, ha korlátozásokat kell megélned, ezt megteheted önként, mondjuk magadtól elvonulhatsz, pár napra bezárva magad a lakásba bölcsességeket olvasni, vagy ha nem hallgatsz az idők szavára, akkor egy térdsérülés fog úgyis ágyhoz kötni egy időre, hogy a bezártságot megvalósíthasd. Ilyen értelemben van választásod, szabadságod és mozgástered az életedben. És ugyanígy van szabadságod a személyiséged kibontakoztatásában. Egy döntően szaturnikus személyiség nem fogja sosem az ideje nagy részét önfeledt mókázással tölteni, de bizonyos keretek között lehetősége van választani, hogy élete végére bölcs ember lesz vagy egy megkeményedett, bezárkózott, mogorva vénember. Az asztrológia felfogásában nincs egységesen megvalósítandó életpálya és nincs egységes “érett” személyiség sem. Mindenkinek azt az életet kell jól csinálnia, amivel ide született. És mivel mindannyiunknak más a születési horoszkópja, mindannyiunknak máshogyan kell jól érett személyiséggé válnia és mindannyiunknak más életutat kell bejárnia ahhoz, hogy saját élettervével harmóniában legyen.
Hiába a társadalom felől érkező nyomás a “négykerék-háromgyerek” életút megvalósítására, hiszen könnyen lehet, hogy a Te élettervedben éppen egyáltalán nem is szerepel párkapcsolat. És hiába a pszichológia felől érkező nyomás a “felnőtt személyiség” egységes képének megvalósítására, valójában mindenki máshogyan lesz jó felnőtt. Viszont ez a máshogyansága és annak harmonikus megvalósítása jól olvasható a horoszkópból.
Amiként a bolygók mozgását jól meg tudjuk határozni az időben előrefelé is, az asztrológia világképe szerint a dolgoknak is rendelt ideje van, és ezeket az időszerűségeket is jól olvashatod a horoszkópból. Hiába szeretnél Te most rögtön párkapcsolatot, ha annak nincs itt az ideje. Lehetséges, hogy jó ötlet vállalkozást indítanod, de lehet, hogy csak 10 év múlva. Sosem jutna eszembe nem együtt érezni azzal, aki mondjuk szexuális erőszak áldozata lett, de valójában ilyesmi sem történik az emberrel anélkül, hogy az valamilyen formában ott ne lenne a sorsában. Ahogyan a Biblia mondja:
- Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden akaratnak.
- Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett.
- Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek.
- Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.
- Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak.
- Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.
- Ideje van a szakgatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.
- Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek.
A térhoroszkóppal való munka során ennek a világképnek az alapján dolgozunk. Mindig azt próbáljuk keresni, hogy az illető hogyan tud harmóniába kerülni a saját sorsával, a saját személyiségével, hogyan tudja a saját keretein belül jól megvalósítani önmagát. És persze bizonyos kérdéseknél előkerül az is, hogy éppen mi időszerűen megvalósítandó dolog az illető életében, és mi az, ami nem. Ezért is lett a módszer mottója: “Állj bele a sorsodba!”
Egyéni térhoroszkóp
Pontosítás
A pontosítás a modern asztrológiában az a folyamat, amikor az életben addig megtörtént fontosabb életeseményekből az asztrológus kiszámolja, hogy valójában hol lehet a szülött Ascendense (azaz mely Állatövi jegy mely foka kelt fel a keleti égbolton születésünk pillanatában). Egy horoszkóp akkor pontos, ha előre és hátra is “működik”, azaz az eddigi életeseményekből beállított pontosított horoszkópból a továbbiakban megtörténő életesemények időszerűségeire is következtetni tudunk.
Minden horoszkóppal való munkát megelőz az adott horoszkóp pontosítása. Pontatlan radixból (születési horoszkóp) asztrológus nem mond semmit. Az egy dolog, hogy senki sem tudja pontosan a születési idejét, hiszen ő maga a születés pillanatában még az órát se ismerte, és optimális esetben a többi résztvevő (a szülő nő és az orvos) meg nem az órával volt elfoglalva. De nagyon sok esetben találkoztam már azzal, hogy az “anyukám tutira emlékszik” időpontok a kórházi papíron már másfél-két órával odébb szerepeltek. Asztrológiai szempontból 4 perc ide-vagy oda az már egy fok a horoszkópban, ami adott esetben teljesen felforgathatja az adott horoszkóp értelmezését, jelentését. Nekem, aki a horoszkópban való utazást támogatom a térhoroszkóp során, szükségem van arra, hogy tudjam, hogy a horoszkóp elemei pontosan milyenek és milyen kapcsolatban vannak egymással, hogy kellő támogatást tudjak nyújtani. És persze az is kérdéses számomra, hogy egy adott esetben két és fél órával odébb lévő horoszkóp milyen valós információt tud nyújtani a térhoroszkópban való utazás során.
Részemről horoszkópot pontosítani úgy szoktam, hogy az illetővel személyesen beszélem át az életeseményeit. Ez egyébként felfogható egyfajta első interjúnak is, ahol képbe kerülök azzal, hogy az illető éppen milyen helyzetben, milyen előzmények után milyen problémájára keres választ, és egyben lehetőséget is nyújt arra, hogy kiszűrjem, ha valakinek az állapota nem teszi lehetővé, hogy együtt dolgozzunk, vagy a kérdésére nem ez a módszer lesz a megfelelő válasz. Ilyenkor tisztázni igyekszem, hogy ez a módszer mire alkalmas és mire nem (ezt még később kifejtem), és szükség szerint javaslom, hogy vonjunk be más szakembert is, vagy tovább küldöm más szakemberhez az illetőt.
A térhoroszkóp így persze “versenyhátrányba” kerül sok más “gyere és rögtön megkapod a tuti választ” módszerhez képest, hiszen a pontosítás folyamata tőlem és a kérdezőtől is időt és energiát igényel, azonban ez teszi egyben számomra kellőképpen biztonságossá is a segítés folyamatát. Továbbá így tudok a térben való munka során kellőképpen hatékony támasza lenni a kérdezőnek, hiszen a térhoroszkóp folyamatában előbukkanó személyes történeteinek kontextusát már ismerem és a pontosítás során megtapasztalhattam azt is, hogy melyik bolygóprincípium hogyan működött eddig az illető életében.
A térben való munka
Egyéni térhoroszkóp esetén ketten vagyunk a teremben: a kérdező, aki valamely személyes problémájára szeretne választ kapni a horoszkópjától, és az asztrológus, aki segíti az utazásban. Hogy milyen típusú kérdésekkel érdemes foglalkozni ezzel a módszerrel, ezt szintén később fejteném ki. Most röviden annyit írnék csak, hogy gyakorlatilag bármilyen kérdés jöhet. A horoszkópban az egész életed és személyiséged benne van, így szinte bármiről, ami a Te életeddel összefügg, kell, hogy jöjjön válasz onnan.
A teremben, ahol dolgozunk, a parkettára “rajzoljuk fel” az adott ember horoszkópját. A horoszkópházakat ma már apró mécsesekkel jelölöm ki a térben, a bolygók helyére pedig egy-egy fehér lap kerül.
Ami a számítógépen így néz ki…
…az a térhoroszkóppal így néz ki:
A bolygók helyére kerülő fehér lapokon nincs semmilyen szimbólum. Bármely szimbólum a laikusban asszociációk sorát hívja be, amely asszociációk nem feltétlenül vannak kapcsolatban az adott bolygó adott horoszkópban való jelentésével, ezért ezeket nem használom. Pl. a Vénusz szimbólumot rengeteg WC ajtón láthattuk már, vagy laikusként azt fogjuk gondolni, hogy “á, ez tuti a nőiségemről/nőimről szól”. Persze, a Vénusz behozhatja ezt a témát is, azonban az adott horoszkóp függvényében szólhat mondjuk akár a női felmenőimről, férfiként is szólhat a saját érzelemvilágomról, de az adott horoszkópábrára nézve lehet, hogy éppen a vezetői képességeimről, vagy a gyerekeimhez való viszonyomról fog szólni. Az egyszerű fehér lap helyén megjelennek az adott helyhez köthető energiák mindenképp, a tér működik szimbólumok nélkül is – kár összezavarni a horoszkóp tulajdonosát a szimbólumokkal.
Miután így felrajzoltuk a képletet, a horoszkóp tulajdonosa belesétál a térbe, és elkezdődik az utazás. Mivel nekem van asztrológiai rálátásom a kérdésre, ezért sok esetben tudom előre, hogy mely bolygóknál várható, hogy érdemi információ és történés vár a kérdezőre. Az a tapasztalatom, hogy a horoszkóp terébe besétáló ember többnyire ösztönösen egyből oda megy. Néha az is előfordul, ha nagyon fél találkozni a kérdésére adódó válasszal, hogy minden helyet végiglátogat, csak oda nem megy.
Nem szoktam azt megkötni, hogy csak a bolygók helyére lehet állni. A horoszkóp minden egyes területének megvan a maga jelentése, energetikája. Így bármely tetszőleges helyhez érez hívást a kérdező, ott többnyire tényleg információ várja: az adott hely asztrológiai tartalmának megfelelő. Így történt például, hogy eleinte a Holdcsomópontokat (amik szintén ismert asztrológiai szimbólumok, illetve csillagászatilag jól leírható pontok) nem raktam ki papírlappal, viszont a kérdezők rendszeresen oda álltak, és az asztrológiai tanításoknak megfelelő témákról kezdtek el azokon a helyeken beszélni. Így ma már a bolygókon kívül ezeket a pontokat is eleve kirakom, és nagyon gyakran “játékba is kerülnek”.
Mit is jelent ez a “játék”? A tapasztalat szerint az egyes bolygók helyére állva az asztrológiát sosem tanult emberek elkezdik “felmondani az asztrológiai tankönyveket”. A bolygó helyének, irányának, fényszögkapcsolatainak megfelelően elkezdenek olyan érzésekről, élményekről, képekről, emlékekről, valós életbeli szituációkról beszélni, ami az adott hellyel asztrológiailag analóg. És beszámolóik ugyanolyan sokszínűek lehetnek, mint ahogyan egy-egy asztrológiai hely is jelent egyszerre több dolgot is a horoszkópban. Sőt, gyakran az is előfordul, hogy az adott helynek megfelelően nem csak egy-egy jelentés jelenik meg, hanem egyszerre több dimenziója is. Pl. az illetőben a Mars helyén egyszerre rémlik fel, hogy az apjának milyen agressziós problémája volt vele szemben, ugyanakkor előkerül egy saját elfelejtett agressziós élménye (ahol ő volt agresszív).
Külső asztrológus megfigyelőként néha nehéz megmaradnom a kérdezőre való figyelésben. Időnként elragadja figyelmemet annak a katarzisa, hogy a horoszkóp adott pontját asztrológiailag mennyire tökéletesen pontosan fogalmazza meg éppen a kérdező (aki sosem tanult asztrológiát), amire én asztrológusként – hiába a sokévnyi tanulás – talán sohase lennék képes, és hogy mennyire valóban visszaadja, térben és mozgásban az asztrológiai ábrát az, ami éppen történik. Mikor valaki mondjuk a gyerekvállalásra kérdez rá, és egyből odasétál a horoszkópjában ezt szimbolizáló 5. ház urához. Vagy amikor a diszharmonikus Merkúr-Neptun együttállásán azt mondja, hogy “ez olyan, mintha meg lennék mérgezve, és emiatt nem tudok tisztán gondolkodni”. Vagy amikor a Szaturnusszal gátolt Merkúrján állva arról beszél, hogy nem tudja kézbe venni az életét. Vagy mikor a retrográd bolygó helyén tényleg elkezdi érezni, hogy ő visszafelé szeretne mozdulni. Ilyenkor elönt a bizonyosság, hogy az asztrológia tényleg működik, a több ezer éves hagyomány éppen a szemem előtt kel életre.
Persze utazni nem azért kezdünk el, hogy intellektuális gyönyört okozzunk az asztrológusnak, hanem elvileg azért, hogy segítsünk a kérdezőnek valamiben előrelépni az életében, valamiről plusz információhoz jutni, valamit képessé válni megoldani vagy legalább megérteni az életben, ahogyan horoszkópot is ezért kezd el fejteni az ember. Többféle “megoldás” is elkezdett látszani az egyéni horoszkópokban való utazások során. Legintenzívebb élményem az volt, hogy a kérdezők sok esetben a megfelelő helyre állva maguktól átéltek egyfajta tisztulást és megoldódást. Sokszor annyi csak a szerepem, hogy segítsek kibírni, elviselni az adott helyen való létezést, és ha sikerül “megtartani” ott az illetőt, amíg átmegy a fájdalmasabb élményeken, akkor idővel feljönnek, kijönnek belőle a gondot okozó helyzetek és szépen lassan magától, minden beavatkozás nélkül elkezdenek feljönni a megoldások is. Így gyakran az történik, hogy míg egy adott pontra állva kezdetben nagyon megterhelő, fájó, rossz élményekről számol be az illető, idővel szépen lassan kitisztul az élmény, és beáll egyfajta, az adott asztrológiai helynek analógiásan megfelelő harmonikus állapot. Mintha az alap asztrológiai energiával való találkozás önmagától tisztítaná ki azt, ami éppen aktuálisan az életben már begörcsölt, feszültté, diszharmonikussá vált.
Vannak olyan utazások is, ahol több asztrológiai pont “összekötése” hozott megoldást. Pl. a Neptun analógiás jelentései között találhatjuk a megbocsájtást és az együttérzést. A vele való kapcsolat (fényszög) révén az adott problémában sikerült együttérzést és megbocsátást átélnie a kérdezőnek (beszéljünk itt akár a másikkal, vagy saját gyengeségünkkel való együttérzésről és megbocsátásról – vagy persze akár mindkettőről, hiszen, mint mondtam, a horoszkópábra akár egyszerre, párhuzamosan is hoz fel analóg történeteket). Van, hogy ehhez fizikailag is “be kellett járni” az adott kapcsolatot (pl. a két bolygó között fel-alá sétálva), de néha csak egy helyben állva az egyik ponton megjelent a másik, vele kapcsolatban (fényszögben) lévő energiával analóg élmény is.
Nem mondom, hogy minden esetben nagy, drámai feloldódások történnek, de erre nem is törekszem. Rábízom a térre és időre, hogy mi az, aminek már eljött az ideje.
Van, amikor “csak” a megértés ideje jön el. Például annak a lánynak az esetében, aki a párkapcsolataira kérdezve a térben sétálva arról számolt be két egymással szemközt lévő ponton, hogy az egyik pont nagyon lekezelően, becsmérlően bánik a másikkal, amitől a másik nagyon megsemmisítve érzi magát. A kérdezőt felvilágosítottam, hogy az asztrológiai tanítások szerint a becsmérlő személy az ő maga (Asc), és a mindenkor neki udvarló férfiak érezhetik magukat a másik ponton ilyen rosszul tőle (7. ház). Katartikus volt az élmény. “Tényleg, így szoktam gondolni rájuk.” – mondta. – “És ők ettől tényleg így érzik magukat?!” Az a nagyon jó ebben a helyzetben, hogy nem csak átgondolod, mit érezhet a másik, vagy meghallgatod akár tőle magától, hanem konkrétan átéled az adott helyen, hogy hogyan érzi magát veled a párod, gyereked, szülőd stb. Pótolhatatlan élmény a másik megértésében.
Eleinte még érdekes és meglepő volt tapasztalni, hogy hogyan köszönnek vissza egészen fizikai dolgok is a való életből. Pl. amikor valaki képtelennek bizonyult lelkileg bemenni a saját horoszkópjába, és megkért, hogy menjek bele én. Bárhová álltam, mindenhol fizikailag hányingerem lett. Az illető később bevallotta, hogy bulémiás. Mai napig erős élmény, mikor ilyenekkel találkozom, bár már inkább rutinszerű bizonyosság a tér és az asztrológia működéséről, mint váratlan meglepetés.
A sok év egyéni térhoroszkópozása alatt azonban feltűnt az is, hogy az ilyen módon “megszerzett” információk nem minden esetben “mentek át” a való életbe. Volt olyan, aki a térből kijőve, közvetlenül utána beszélgetve már nem is emlékezett arra, amit imént a térben átélt és mondott, és ami egyfajta válasz volt arra, amit kérdezett. Volt, aki értette a választ, emlékezett is rá, de mégis úgy döntött, hogy megy arra tovább, amiről imént a térben megtapasztalta, hogy miért nem jó neki. Volt, aki napokkal később hívott, hogy a környezet nyomja vissza abba az állapotba, ahol előtte volt, és aztán inkább meghátrált… És persze voltak sokan, akik vitték tovább az élményt, akiknek tartós változást, előrelépést jelentett a horoszkópjukkal való találkozás.
Kitekintések
Az nagyon hamar világos lett, hogy a horoszkópot térben megjeleníteni az valami olyan dolog, amivel ekkoriban sokan kezdtek el kísérletezni. Hamar nyomára bukkantam itthoni és külföldi példáknak is az interneten. Egész egyszerűen úgy láttam, hogy vannak időszerű dolgok az életben. Mint ahogy annak idején pl. az elektromosságot is egyszerre több tudós kezdte el kutatni, egymással párhuzamosan fedezték fel néha ugyanazt, ugyanúgy vannak mindig időszerű dolgok az élet minden területén, így az asztrológiában is. Az egy időszerű történés most így az elmúlt pár évben-évtizedben, hogy ezzel többen “játszunk” a világ számos pontján.
Úgy alakult, hogy valahogy egyik példa után se mentem, nem születtek ezekből az információkból kapcsolatok, szakmai cserék, bár részemről szívesen megosztottam a lassan halmozódó tudásomat-tapasztalatomat a témában bárkivel, aki erre kíváncsi volt. Az évek során aztán a térhoroszkóp is hol jobban, hol kevésbé volt a saját életem fókuszában.
2018 – ban Molnár Ildikó hívott, hogy vegyek részt egy általa szervezett kísérleti csoportban, ahol csak végzett asztrológusok jöttek össze arra, hogy kísérletezzenek a horoszkóp térbeni megjelenítésének módszerével. A kísérletezés annyiban közös volt, hogy bárki vezethetett csoportot, és kipróbálhattunk egymáson mindenféle ötletet. Én inkább csak passzív résztvevőként vettem részt, nem éreztem hívást a saját ötleteim kipróbálására ott. Ettől függetlenül hasznos tapasztalatokra tettem szert abban a bő egy évben, amíg a csoport tagja voltam. (Például innen lettek a mécsesek a térben a házcsúcsok kijelölésére a korábbi ragasztószalagos megoldás helyett.) Ekkoriban vettem először kezembe Hellinger-könyvet is. Meglepődve tapasztaltam aztán az Ildikó féle csoportban is, meg a Hellinger féle könyvekben is, hogy létezik olyan elgondolás, hogy az utazást vezető személynek aktívan bele kell avatkoznia az utazásba, és neki kell “vezetnie” valahová a dolgokat, egy általa vélt “rendet” “helyreállítani”, beállítani aktív beavatkozással. Mint ahogy az az elképzelés is újdonságot jelentett számomra, hogy a térben való utazás alkalmával mindig el kell jutni valahová, mindig megoldást KELL találni. Egyrészt ez az elképzelés számomra nagyon agresszívnek és egoistának tűnt: ki vagyok én, hogy tudjam, hogy mi az a rend, ahová el kell jutni?! Ki vagyok én, hogy jobban tudjam, mint a horoszkóp maga? Hiszen a horoszkópon keresztül közvetítődik az “égi rend”, miért kéne nekem ebbe beleavatkoznom? És ki vagyok én, hogy eldöntsem az égi rend helyett, hogy egy megoldásnak eljött-e már az ideje? Annyiban mindenesetre biztosan bővült a palettám az itt tapasztaltak hatására, hogy ma már bátrabban és aktívabban avatkozom be a dolgok menetébe magam is, mint eleinte tettem. De beavatkozásom legagresszívebb formájában is arra korlátozódom csak, hogy a térben dolgozó(ka)t adott esetben megkínálom mondatokkal, vagy belső lelki irányokkal, ha úgy érzem, hogy maguktól nem találják a megoldást, de sosem teszem ezt direktívában. Azaz, hogy felajánlok számukra potenciális megoldásokat, amit ők vagy képesek már elfogadni, vagy nem, vagy úgy érzik, hogy az egy jó irány a továbbmozdulásban vagy nem. Ha nem engedik magukhoz közel az általam kínált gondolatot, ezt minden további nélkül igyekszem elfogadni, tiszteletben tartva, hogy mindig a térben álló érzékeli legjobban, hogy adott helyen és szituációban mi a hiteles, adekvát lelki-szellemi-fizikai mozdulat.
Szintén 2018-ban kerültem intenzívebb kapcsolatba egy másik (ön)gyógyító technikával, ami hasonlóképpen hatással volt rám, és arra, ahogyan a térhoroszkópokat támogatom. Eugene T Gendlin: Fókuszolás – életproblémák megoldása önerőből c. könyvét ugyan már kamaszkoromban olvastam, sőt, kb. ötévente újraolvastam az egyik benne szereplő, engem nagyon megérintő esettanulmányt, de a gyakorlatban csak 2018 őszén jutottam el egy olyan segítőhöz, aki a fókuszolás módszerével dolgozik. A több mint 2 év rendszeres egyéni fókuszolással töltött idő alatt tapasztalatot szereztem arról, hogy a problémák által kiváltott belső testi érzetekre való figyelés segít abban, hogy jobban be tudd azonosítani, hogy adott esetben valójában mi is a problémád, és ha sikerül ezzel a belső testi érzékeléssel összekapcsolódnod, akkor nem csak hogy jobban megérted a problémát, de az érzetekkel és a mögöttük rejlő érzelmekkel összekapcsolódva lehetőséged nyílik egyfajta átváltást is megélned. Tapasztalatot szereztem arról, hogy a belső testi-érzelmi fájdalommal való kapcsolódás hogyan hoz megoldást-megoldódást az életben. Térhoroszkópokat kísérő asztrológusként ez az élmény összevágott azzal, ahogyan láttam kísérőként, mikor a horoszkóp terében utazóknak sikerült adott belső energiákkal összekapcsolódni és ezáltal spontán megoldódást átélni. A fókuszolással töltött idő segítőként tudatosabbá tett arra, hogy a kérdezőknek segítsek odafigyelni a horoszkóp terében átélt testi érzetekre, ezáltal jobban kapcsolódni a horoszkóp adott helyén lévő energiákhoz. Másfelől az volt az érzésem, hogy a térhoroszkóp olyan, mint egy fókuszolás élmény turbósítva: amihez az egyéni, asztrológiától mentes fókuszolásban hetek vagy hónapok kellettek, oda a saját horoszkópom terében utazva szinte pillanatok alatt jutottam el. Mindenesetre a fókuszolás elgondolása és hozzáállása az emberi problémákról és annak megoldási lehetőségeiről sokkal közelebb áll hozzám, mint Bert Hellinger szemlélete, és jobban vissza is köszön abban, ahogyan dolgozom a térben. A segítőnek semmit sem kell megoldania, pusztán értő figyelemmel, elfogulatlanul és ítéletmentesen kell jelen lennie és támogatnia az utazót, hogy az az így nyert támogató térben megtalálja, “megszülje” a saját megoldásait.
2019. júniusában aztán elindítottam a saját csoportomat, kezdetben kísérleti jelleggel. A csoporttagságnak nem volt feltétele az asztrológus végzettség (bár akadnak a csoportjaimon végzett asztrológusok is). A kísérleti jelleg itt annyiban nyilvánult meg, hogy aktívan építettem a csoporttagok akár módszertani visszajelzéseire is, de a csoportokat én vezettem kizárólag a kezdetektől fogva. Mostanra nagyjából összeért egy módszertan, ami alapján dolgozom, de a csoporttagok mindenféle visszajelzéseire továbbra is igyekszem nyitott maradni. Szerintem sosincs semmi teljesen készen, – legfeljebb a halottak -; a csoport és módszertana elevenen épül folyamatosan tovább a közös munkában.
Csoportos térhoroszkóp
Az általam vitt csoportos foglalkozásokon egy délután alatt két kérdéssel szoktunk foglalkozni. Sosem gyakorlok nyomást arra, hogy milyen mélyre menjünk adott kérdéssel, és tökéletesen el tudom fogadni, ha adott kérdésre érkezik egy 10 perces könnyű és frappáns válasz. Ettől még az adott válasz pont olyan jelentőséggel bírhat a kérdező életében, mint a 2 órás, 50 zsepis sírást produkáló. A tapasztalat szerint a legtöbb kérdéssel átlagosan mégis olyan 1,5 órát szoktunk foglalkozni, és nagyon gyakran egész mélyre szalad érzelmileg a csoport. Így aztán a rendszeres csoporttagok valamennyien egyetértenek abban, hogy 2 kérdésnél többel egy nap nem szeretnének foglalkozni, mert az túlságosan megterhelné őket. A kevesebb több.
Természetesen a csoportos térhoroszkópok kérdezőivel is ott kezdődik a közös munka, hogy a csoporttal való találkozás előtti napokban pontosítom a horoszkópjukat. Mivel a pontosítós beszélgetés egyfajta állapotfelmérés is részemről, ahogy korábban is említettem, ezért ez a csoportmunka előtt különösen fontos, hogy csak olyan kerüljön be kérdezni, aki van annyira lelkileg stabil és nyitott állapotban, hogy a csoporttal való dolgozás mindenkinek a javára váljon. Továbbá a megelőző, a pontosításhoz szükséges beszélgetés alkalmával szoktuk tisztázni azt is, hogy mi az a kérdés, amire az illető választ keres.
A csoporttal való közös utazás kezdetekor nem hangzik el szóban a kérdés, a csoport tagjai úgy vesznek részt, hogy nem tudják, hogy mi a kérdés, mi a valós élethelyzet, aminek a megoldásán dolgozunk. Hogy az utazás végeztével a kérdésből mennyit fed fel a kérdező, ezt mindig Rá bízom. A tér azért többnyire annyira egyértelműen beszél, hogy nem nagyon szükséges utána elmesélni, hogy mi volt a pontos kérdés, a lényeg az utazásból magából úgyis kiderül. Az, hogy a kérdés nyíltan nem hangzik el, az mindenkinek segít abban, hogy kikapcsolja az “agyalást”. A csoport tagjai tényleg a saját élményeikre hagyatkozhatnak, nem kell azon gondolkodniuk, hogy ez most érzésből jön vagy a saját elgondolásukból: verbális információ híján tényleg csak a tér és a benne megjelenő erők dolgoznak. És ugyanezért jelent biztonságot a kérdezőnek is a szeme előtt kibontakozó válasz: teljesen bizonyos lehet benne, hogy nem a jelenlévők okoskodásait hallgatja, hanem valóban a “horoszkópja” üzen neki. Például a házassági krízisben lévő kérdezőnek nem kell attól félnie, hogy a résztvevők házasságról alkotott előítéleteiket jelenítik meg, amikor pl. a horoszkópban addig látványosan rosszul lévő, és vergődő csoporttag nagy nehezen végre “rájön”, hogy ő akkor tud kikerülni a rosszullétből, ha letépi a kezéről a jegygyűrűjét, és elhajítja.
A csoportot ugyanúgy azzal kezdjük, hogy kijelöljük a térben az asztrológiai tengelyeket, házakat a mécsesek segítségével, és az egyes bolygók helyére beállítjuk a csoporttagokat. Legtöbb esetben nem volt annyi résztvevőnk, hogy mind a 12 helyre (10 bolygó és 2 holdcsomópont) állítsunk embert. Így a kérdés és előzetes ismereteim alapján én szoktam kiválasztani, hogy mely pontokra álljon ember, és a kérdező döntheti el, hogy melyik pontra melyik csoporttag álljon. Az üresen maradó helyekre üres papírlapot szoktam tenni. Játék közben előfordul, hogy ha előzetesen nem sikerült jól eltalálni, hogy mely pontok lesznek aktívak, akkor egyes szereplőket átállítok a kezdeti helyükről arra a pontra, amelyik szükségesnek látszik.
Természetesen arról végig nem beszélünk, hogy az egyes mécsesek, papírlapok és helyek milyen asztrológiai szimbólumot jelenítenek meg. Sőt, valójában az egész csoportról “ki van tiltva” az asztrológiai beszéd. Ez a szabály több szempontból is hasznosnak bizonyul. Egyrészt az asztrológiához nem értők így nincsenek kirekesztve a beszélgetés egy részéből, másrészt szintén nem hozzuk be a féligszakértők nem feltétlenül pontos asszociációit a térbe. Hagyjuk, hogy maguk a térben megjelenő energiák dolgozzanak a résztvevőkben. Valójában a “játékot” követő beszélgetésből is ki van tiltva az asztrológiai szakszöveg. Véleményem szerint még magukat az asztrológiai szimbólumokhoz kellő mélységben értő tapasztalt asztrológusokat is gátolhatja, ha elkezdik az élményt akár utólag is eltávolítani maguktól azzal, hogy átteszik asztrológiai okoskodásba. Maga a tér annyira pontosan megmutatja azt, amire éppen szükség van, hogy minden más agyalás felesleges, és az okoskodás, csak “kihűti” az élményt. Kompromisszumképpen, ha a horoszkóp tulajdonosa hozzájárul, akkor a szünetben, vagy csoport után nézhetik meg az adott horoszkópot az asztrológiához értők.
A tapasztalat azt is mutatja, hogy nincs szükség arra, hogy a csoporton annyian vegyenek részt, hogy valamennyi asztrológiai pontot meg tudjon jeleníteni egy-egy ember. Az esetek többségében az adott kérdés szempontjából néhány bolygószereplő lesz fontos és aktív. Persze ettől még a többieknek is lesznek élményeik, és teljesen jogosan mindenki meg akarja osztani a saját élményét. Így aztán a közlés-túltengésben nehezebb tartani a fókuszt a leglényegesebb történéseken. Úgyhogy az, ami csak véletlenül alakult úgy, hogy többnyire nincs mind a 12 pontra ember, az idővel úgy tűnik, a csoportmunka hatékonyságának előnyére vált.
Maga a “játék” annyiban különbözik az egyéni térhoroszkóptól, hogy itt nem egyetlen ember átélésére hagyatkozunk, hanem a csoporttagok interakciójában egyszerre mutatkozik meg a viszonyrendszer. Egy-egy történésre egyszerre láthatóan reagálnak a csoporttagok. Maga a kérdező kívül maradhat egyszerű megfigyelőként, vagy a játék adott pontján (akár az elejétől fogva) be is állhat, és átélheti maga is az élményt. Sokan arra hivatkoznak, hogy hitelesebb számukra, ha a csoport jeleníti meg a dolgokat, így biztosabbak abban, hogy nem a saját gondolataik zavarnak be az élménybe, és tisztán csatornázott választ kapnak. Bár tapasztalatom szerint ez nincs így. Az egyéni munkában nagyon hamar “elkapja” az élmény a saját horoszkópjukban dolgozókat. Nem láttam még olyat, hogy valaki a térben tartósan kívül tudott volna maradni az élményen, és csak agyból, okoskodásból dolgozni. Ez egyrészt a térben megjelenő energiák határozott megjelenésének köszönhető. Másrészt annak a kezemben lévő eszköztárnak és intenzív figyelemnek, aminek segítségével elég pontosan és hamar ki tudom szűrni, ha a kérdező mégiscsak kiesne és “agyalásba” menekülne, és vissza tudom irányítani a fókuszt a térben megjelenő energiákra.
Egy lényeges különbség az egyéni térhoroszkóphoz képest, hogy a csoportos után mindig automatikusan felajánlok egy személyes konzultációt a térhoroszkópot követő 3 hétben, tekintve, hogy a csoport jelenlétében egyrészt nem feltétlenül lehet olyan mélységben, intimitásban átbeszélni a kérdezőt ért élményeket, másrészt biztonsági hálóként arra, hogy ha a csoport túl mélyre szaladt, akkor kapjon személyes támogatást az illető. Bár valójában az egyéni térhoroszkópra érkezőknek is igyekszem elmondani, hogy véleményem szerint többnyire rendszeres munkával lehet előrejutni.
Magának a térnek a működése szempontjából nem látok sok különbséget az egyéni és a csoportos térhoroszkóp között. A csoportban sokszor ugyanúgy elegendő csak megvárni, amíg a lezajló interakciókban kibomlik a válasz. Néha csak egy-egy hely önmagában tisztul és szabadul fel. Néha helyek párbeszédében bontakozik ki a megoldás. Néha nincs teljes megoldás, “csak” egy eleven kép a probléma mögött meghúzódó addig láthatatlan összefüggésekről. És néha a csoporttól kérdező ugyanúgy süket marad a saját válaszára, mint egynémely egyéni térhoroszkópban utazó.
Mi is az a térhoroszkóp?
Írásomat előbb kezdtem azzal, hogy történetileg hogyan jutottam el addig, ahol most tartok és technikailag hogyan néz ki az, amit csinálunk. Talán azért is, mert definiálni azt, hogy mi is a térhoroszkóp, nagyon nehéz dolog. Mivel az asztrológiához magához képest ez a dolog igazán gyerekcipőben jár – a sokezer évhez képest egy-két évről max. évtizedről beszélhetünk -, így nyilván kevesebb lehetősége volt kibontakozni, megmutatni magát. És jómagam nem is vagyok az elméletek embere. Ha őszinte szeretnék lenni, valójában ösztönből, intuícióból dolgozom. Minden csoportot követően napokat, hónapokat tudok gondolkodni egy-egy csoportbeli történés jelentésén, működésmódján, szóval egyáltalán nem gondolom, hogy nincs bennem törekvés a tudatosításra, tudatosságra. Pusztán csak annyit gondolok, hogy ez a módszer jelenleg túl van az én gondolkodásom határain. Ettől még a saját és a résztvevők személyes tapasztalata alapján nagyon is jól működik. Az minden kétséget kizáróan elmondható, hogy a térben a fentiek szerint megjelenített horoszkóp egyszerűen valóban életre kel, megjelenik. Az asztrológia tankönyvekből tanult bölcsessége megnyilvánul a térben, az egyes asztrológiai tanítások a bolygókról, holdcsomópontokról, tranzitokról, direkciókról, házhelyzetekről stb. mind-mind visszaköszön olyan emberek élményeiből, akik adott esetben egyik asztrológiai fogalmat sem ismerik. Így joggal feltételezhető, hogy a tér képes megjeleníteni azt a bölcsességet, élet- és sorstervet, személyiségbeli működésmódot, amit a horoszkóp ábra maga. A térrel való dolgozás a verbális asztrológiai tanácsadással szemben azt az előnyt nyújtja, hogy ezeket az információkat közvetlenül átélhetően “adja át” a horoszkóp tulajdonosának, így az egész biztosan mélyebb szinten, energetikailag, testileg, lelkileg hat, nem csak a gondolkodás szintjén. Így nagyobb eséllyel ér el változást is a tanácskérő életében. Az asztrológia állítása szerint egy születési horoszkópban az adott személy teljes személyisége és életterve fellelhető, így a horoszkópábra egyszerre útmutató a személyiségünkhöz, ahhoz, hogy milyen belső lehetőségeink, erőforrásaink és problémáink lehetnek, illetve ugyanúgy térkép a teljes életutunkhoz, a múltunkhoz, a jelenünkhöz és a jövőnkhöz. Kérdést tehát a horoszkópunk felé bármely, az életünkkel összefüggő témában feltehetünk. A tipikus, szinte minden asztrológusi praxisban felmerülő tanácskérői kérdések a párkapcsolat és a karrier területe, de ugyanúgy kérdezhetünk saját lelki működésmódunkkal kapcsolatban is, a saját múltunkról vagy jövőnkről is. És a válasz is ezen sokféle dimenziókból mind érkezhet. A családállítás pl. a családi működésmódban felmerülő problémák szempontjából közelíti meg az összes felmerülő kérdést. A horoszkópban azonban benne rejlik minden, ami az életeddel összefügg. Ha az adott probléma gyökere a családi történéseidben, múltadban, működésmódban gyökerezik, akkor a horoszkóp megfelelő helyei válnak aktívvá, és feltérképeződhet a térhoroszkóp segítségével a megterhelő családi múlt éppúgy, mint a jelenlegi működésbeli problémái a családi életnek. De az is lehet, hogy egyszerre fog megmutatkozni az is, hogy hogyan függ össze a probléma a családdal, miközben összefügg akár tetszőleges előző életes vagy transzgenerációs élménnyel, és közben megmutatkozhat az is, hogy hogyan hat mindez jelenleg az egyes személyiségrészeidre és azok jelen létbeli működésére. Időnként előfordul az is, hogy a válasz tulajdonképpen megmutatja, hogy valójában mi is lett volna a jó kérdés. Tehát nem feltétlenül arra kapsz választ, amit végül sikerült megfogalmaznod, mint kérdést, hanem arra, ami valójában a Neked aktuális kérdés.
Az évek során egyszer-kétszer előfordult, hogy nem kérdéssel utaztunk a térben, az is, hogy 2 kérdést akart egy alkalomba besűríteni a kérdező, és az is, hogy korábban már elhangzott kérdést tett fel újra. Tapasztalataim szerint a tér akkor is ad információt, ha pusztán csak belekukucskálni akarsz a bolygóid aktuális állapotaiba, és nem teszel fel konkrét kérdést. Azonban így korántsem jutsz olyan mélyre, mintha konkrét kérdéssel fordulsz a horoszkópod felé. Inkább csak olyan felszínes (de ettől még hiteles) információmorzsák hullanak ki a térből. A csoport értékes idejét így nem is szoktam ilyesmire pazarolni. Egyéni esetén pedig felhívom erre a tapasztalatra a tanácskérő figyelmét, de természetesen ő dönt, hogy mi az, amire a saját idejét fordítani akarja. Tapasztalatom szintén azt mutatja, hogy – a többnyire Ikrek érdekeltségű – ügyfél felől érkező nyomásnak ellent kell álljak: két kérdést egy ülésben nem érdemes vizsgálni. Olyan, mintha elfáradna a térben dolgozó, vagy a tér, talán én magam… Mindenesetre valami olyasmi történik, mintha elhallgatna a tér a rögtön feltett második kérdés idején…
Legrosszabb élményem pedig az volt, mikor valaki visszatérően, sokadjára kérdezte ugyanazt a horoszkópjától, anélkül, hogy a korábban kapott választ komolyan vette volna. Azt tapasztaltam, hogy szabad ugyanarra rákérdezni többször, hiszen egy-egy bonyolultabb problémát, élethelyzetet nem lehet véleményem szerint egyetlen másfél-két órás foglalkozással megoldani. Azonban úgy tűnik, hogy erre a módszerre is érvényes az a kitétel, hogy ha nem veszed kellőképpen komolyan a választ, és inkább csak pótszernek próbálod használni a módszert a valós külső-belső munka helyett, akkor a tér bölcsessége az orrodra koppint. A konkrét helyzetben hiába figyelmeztettem az illetőt, hogy szerintem az előző alkalommal pontos választ kapott, aminek a gyakorlatba való átültetése Tőle kíván jelenleg erőfeszítést, munkát, ő ragaszkodott hozzá, hogy újra ugyanazt akarja kérdezni. A tér pedig nem hallgatott, hanem egyre elképesztőbb, zavaros válaszokat adott. Sem előtte, sem azóta nem éreztem magam olyan borzasztóan térhoroszkóp közben, mint ez alatt az eset alatt.
Összegezve tehát: a megfelelő kérdést feltéve, a horoszkópot a térben megjelenítve a térben megjelenik az adott probléma. Nekem, mint asztrológus segítőnek arra korlátozódik a szerepem, hogy segítsem a résztvevőket az itt megjelenő energiákkal való találkozásban, szükség szerint támogatni tudjam őket abban, hogy a megjelenő feszültséget elviselni képesek legyenek, illetve, hogy a figyelem a megfelelő, releváns történéseken maradjon. A tér legtöbbször “dolgozik magától”, és az idő előrehaladtával egész egyszerűen megmutatja, hogy az adott kérdésnek, problémának mi a megoldása, sokszor megjelenik egyfajta energetikai oldás, oldódás is. Ez azonban nem törvényszerű. Mint asztrológus, mélyen hiszek abban, hogy a problémák megoldásának megvan a maga ideje. A térhoroszkóp bölcsessége ezt képviseli helyettem: mindig annyit és olyan mélységben mutat, aminek eljött az ideje. Az asztrológus-segítő itt nem a tanácsadó szerepében van, hanem a folyamat kísérőjének, szolgájának a szerepében. Ha az idő csak arra érett meg, hogy pusztán a probléma újabb dimenziójával ismerkedjen meg a kérdező, hogy jobban megértse, hogy mi és miért történik az életében, akkor számomra ez is egy elfogadható és értékes végkimenete a térben való utazásnak. Mindazonáltal persze igyekszem facilitálni a megoldások, megoldódások megjelenését, de sosem erőltetem.
Tapasztalatom szerint olyan kérdezők és kérdések esetében szokott áttörő megoldás megjelenni, ahol az illető is rendszeres munkában van magával a probléma megoldását illetően, illetve a horoszkóp is alátámasztja, hogy eljött az ideje az adott kérdésben való intenzív előrelépésnek. Vagyis prognosztikailag azaz az asztrológiai előrejelző módszerek által is alátámasztottan időszerű az esemény. És nyilvánvalóan nem minden embernek való minden módszer. Az eddigi rendszeres térhoroszkópos csoporttagok horoszkópjait figyelembe véve úgy tűnik, hogy a műfaj maga Szaturnikus, mint a horoszkóp struktúrájának térbeli megjelenítése, tehát olyanokkal tudtunk ezzel a módszerrel eredményesen dolgozni, akiknek Szaturnikus típusú gyógyulásra-gyógyításra van szükségük. Ennek a megállapításnak a megerősítése még további megfigyeléseket igényel, szóval bátran gyere térhoroszkópozni, ha hívást érzel, legyen bárhol is a horoszkópodban a Szaturnusz! Szintén jó előjel szokott lenni, ha az illetőben van némi Skorpió, de legalább vízjegy. Hiába, a térben sokszor érzelmekkel dolgozunk, és többnyire a Skorpiókban van elég bátorság ahhoz, hogy ne térjenek ki a nehezebb témák elől se. De volt már fantasztikus térhoroszkóp élményben részem döntően földes-levegős ügyféllel is, szóval, ez se szentírás.
Jelenleg számomra szintén nyitott és kutatandó kérdés, hogy a térben való utazás hosszabb távon milyen hatással van az egyes ember életére. Tapasztaltam olyat, ahol egyetlen térben való intenzív utazás segített valakinek nagyot előrelépni az életében addig elakadt területen. Tapasztaltam olyat is, hogy a kérdező intenzív és mélyreható választ kapott a térben, de később nem volt képes azt átültetni az életébe, tartósan tehát még az éppoly intenzív és drámai felismerések sem segítettek. Részemről további személyes kutatásokat igényel, hogy azokban az esetekben, ahol a “válasz”, az “élmény” tartósan nem hat a kérdezőre, ott mi lehet a dolog magyarázata. Hajlok arra a válaszra, hogy komolyabb, nagyobb elakadás, probléma esetén a problémával rendszeresen kell foglalkozni bármely módszerrel, amiben a térhoroszkóp lehet az egyik elem, vagy akár az egyetlen, de rendszeres eszköz, ami segíthet a tanácskérőnek előrevinni az ügyét. Jelenleg túl kevés tapasztalatom van még olyanokkal, akik rendszeresen kérdeztek a módszerrel a saját horoszkópjuktól, így erről még nem tudok véleményt formálni.
A térhoroszkóp tehát leginkább egyfajta gyógyító rituálé számomra, ahol a kérdező kapcsolatba tud kerülni saját élettervével, saját legtisztább égi magával, és jó esetben meg tudja találni a módszer segítségével, hogy hogyan kerülhetne önmagával és a sorstervével harmonikus kapcsolatba az adott kérdésben.
A módszer vitathatatlan előnye, hogy az asztrológus személyes meggyőződéseit, gondolkodásának korlátait talán minden más módszernél jobban ki tudja zárni. (Hiszen pl. saját reinkarnációról, vagy gyógyulásról alkotott felfogásom dacára is – mely szerint minden problémát itt és most kell megoldanunk, és ha léteznek is reinkarnációs vagy transzgenerációs élmények, azzal nekünk semmi dolgunk -, megjelenhettek rendszeresen a térben gondolkodásom, hitem szerint lehetetlen válaszok, pl. előző életbeli vagy transzgenerációs élmények.) Az asztrológus segítő pusztán a kapcsolatot segít megteremteni a kérdező és a saját horoszkópja között, de nincs a saját véges tudatára, hitére vagy egójára utalva. Így nagyon sok módszernél hitelesebb, tisztább válasz, útmutatás, segítség érkezik a gyógyulni vagy információra vágyó tanácstalanhoz.
Kérdések a gyakorlatban
Példaként felidéznék egy-két valóban elhangzott kérdést, amire szerintem releváns választ is kapott a kérdező:
1, “Miért kerülök én mindig áldozatszerepbe az életemben?” A kérdező arról kapott információt, hogy milyen belső működésmódjával segíti elő, hogy mindig ilyen szituációba kerüljön és hogyan tudna a megszokott játszma helyett egy konstruktívabb működésmódban elegendő figyelemhez és szeretethez jutni. A bolygók, mint személyiségrészek jelentek meg.
2, “Költözzek-e vidékre?” Ez egy egészen konkrétan a fizikai valóságra irányuló kérdés egy döntéshelyzetben, ahol a kérdező arra volt kíváncsi, hogy a nagyvárosból kiköltözzön-e vidékre. A kérdésről mit sem sejtő szereplők ekkor pillanatok alatt elmondták, hogy ők most nincsenek jól, és leírtak egy vidéki tájat, ahol ők nagyon jól, a helyükön lennének.
3, “Miért szorongok mindig, ha egyedül vagyok?” A kérdésre a válasz egyszerre volt a születési család feldolgozatlan élményei és az ezzel nyilván összefüggő jelenlegi belső agressziókezelési problémák, így a megoldódás is mindkét síkon történt, a kérdező képes volt megbocsátani a szüleinek éppen úgy, mint felszabadulni a saját hibásnak látott belső működésmódja miatti bűntudatból.
4, “Miért nem jutok előre a kitűzött célomban?” Ez egy tipikusan olyan kérdés, ami nagyon gyakran előfordul, és amire nagyon gyakran olyan válasz érkezik, ami nyilvánvalóan a szülött nem ehhez az életéhez tartozik, legyen az akár transzgenerációs vagy előző életbeli. Bár személyes indíttatásból én jobban szeretek jelen leszületés kereteiben dolgozni, mivel úgy gondolom, hogy nem véletlen, hogy alapvetően nem vagyunk tudatában a transzgenerációs vagy más életekbeli traumák összefüggéseinek, és személyes meggyőződésem az volt, hogy az itt és mostban meg lehet és kell tudni oldani mindent, a gyakorlat azonban rám cáfol. Nagyon gyakran a Holdcsomópontoknál, illetve a horoszkópábra egyéb, releváns pontjainál, házhelyzeteinél jönnek elő ezek az élmények. Így bár személyes érdeklődésem fókuszában nem ezek álltak, idővel hozzászoktam, hogy a térben dolgozó emberek, csoporttagok tetszőleges időben és térben játszódó eseményekről kezdenek beszámolni, legyen az az általuk sosem látott üknagymama vagy egy középkori japán szamuráj. Kezelhetjük ezeket akár szimbolikus történeteknek is, ahol a gyógyulás egy szimbolikus térben zajlik. A végeredmény szempontjából mindegy: a térhoroszkóp során felbukkanó történetek mindig erős érzelmi töltettel jelennek meg, megoldódásuk pedig vitathatatlanul visszatükröződik a horoszkóp tulajdonosának későbbi életében. Persze nem mindig “ugrálunk ki” az adott életből. Az egyik ilyen kérdezőnknél például a korábbi, teljesen fel nem dolgozott vetélésének élménye jött fel, illetve azon nehézsége, ahogyan a veszteségeit általában sem képes megfelelően kezelni.
5, “Hogyan indítsam be a vállalkozásomat?”
A kérdező éppen ekkoriban váltott: sok évnyi alkalmazotti lét után próbált a saját lábán álló vállalkozóvá válni. A térhoroszkóp során arról érkeztek válaszok, hogy hol van elbátortalanodva, és hogyan, mely külső-belső erőforrására támaszkodva kéne továbblépnie az úton ahhoz, hogy a vállalkozása sikeresen beinduljon.
6, “Hogyan oldhatnám meg a párkapcsolati problémámat?”
Minden tanácsadó, segítő számára tipikus, visszatérő témakör. Ilyenkor természetesen lehetőség van az egyik fél horoszkópjának terében kutatni. Azonban az asztrológia eszköztára itt további kapukat nyit….
Radix, középidő, szervezeti horoszkóp…
Az asztrológiai hagyomány ismeri az úgynevezett középidős horoszkópokat is, ami a kapcsolatban részt vevő két fél születési horoszkópjából jön létre, és ami ily módon már a két ember közötti kapcsolatról szóló horoszkóp. Volt szerencsénk csoporton megbizonyosodni arról, hogy a középidős horoszkóp ugyanúgy életre kel a térhoroszkóp módszerével: az adott párkapcsolat felszín alatti problémái, feszültségei ugyanúgy megjelentek, majd megbékültek, mint ahogyan az egy radix horoszkópnál történhet. Így a jelen lévő pár mindkét tagja együtt kapott útmutató élményt a saját közös létezésük jobb szintre emeléséhez. Nem volt szükség rá, hogy eldöntsük, melyikük horoszkópja felől közelítsük a kérdést. Ettől még megjelent mindkét fél a kapcsolatban jelentkező problémája, feladata.
Ez az élmény nyilván felvetette azt a kérdést, hogy vajon hány féle horoszkóp esetében lehet még működőképes a módszer. Egy alkalommal magának a rendszeres csoportnak a születési horoszkópját (az első csoport kezdő időpontjára felállítva) tekintettük meg, amikor úgy éreztem, hogy maga a csoport élete van egy kicsit megakadva. Így örömmel jelenthetem, hogy a módszerrel nem csak radix és középidős horoszkópokat, hanem csoportok horoszkópját: életét, külső-belső működésmódját is életre lehet kelteni. Ez a tapasztalat széles kapukat nyit, hiszen – ha az alapítási időpontját tudjuk – megtekinthetjük tetszőleges szervezet, vállalkozás stb. életét meghatározó belső dinamikát, problémáikat és megoldásukat is a térhoroszkóp módszerével. Itt még széles kutatási terület várhat felfedezésre….
Prognosztika
Gyakran jelenik meg kérdésként, hogy most akkor a radixot vagy a tranzitot fogjuk megjeleníteni a kérdéshez, azaz a kérdező születési horoszkópját, vagy az égen éppen aktuális állásokat. Bár a fentiek szerint a tranzit kirakása is minden bizonnyal eredménnyel jár, jómagam nem szoktam ezzel foglalkozni. Az ugyanis a tapasztalatom, hogy a mindenkor aktuális égi állás visszaköszön a születési horoszkóp aznapi megjelenésében is. Mikor a kérdés ismeretében előzetesen kiválasztom, hogy mely bolygókra fogunk embereket állítani, mindig figyelembe veszem az aktuális égi állásokat. Ha az aznapi időminőség kiemel egy-egy pontot az égen, az vissza fog köszönni akkor is, ha csupán a születési bolygókkal foglalkozunk. Azok a bolygók lesznek aktívak a radixban, amelyeket pl. együttállással érint egy aktuális tranzit bolygó, vagy ami éppen kiemelkedik primer direkcióban stb. Tehát nem csak az aktuális égi állások igazolódnak vissza, hanem a születési horoszkópban használt asztrológiai előrejelző módszerek is. Továbbá az is előfordul egy-egy erős tranzit esetén, hogy egész egyszerűen oda áll a kérdező az aktuális erős tranzit helyére anélkül, hogy én oda külön papírlapot tettem volna, vagy kértem volna, hogy oda álljon. Ha erős a tranzit, akkor az én irányításom nélkül is meg fog ott jelenni.
Résztvevők
A csoportos térhoroszkópok nagyon fontos tagjai azok, akik éppen nem kérdeznek, “pusztán” részvételükkel segítik a játékot. Mivel lehetetlen, hogy egyetlen alkalommal mindenki kérdezzen, hiszen az sem időben, sem lelkileg nem lenne kibírható a csoportjaim hosszát és intenzitását tekintve. Azonban nyilvánvalóan sosem véletlen, hogy kire milyen szerepet oszt a kérdező. Így nyilvánvalóan az élményből profitál az is, aki a részvételét adja a csoporthoz, ezáltal ő is dolgozhat egy-egy saját problémáján, szembesülhet saját belső működésmódjával. Így a csoportokra rendszeresen járók egy része bevallottan egyfajta önismereti csoportként tekint ezekre az alkalmakra. Megint mások az élet ilyen másfajta érzékelésével szeretnek kapcsolatba kerülni, szeretik egyszerűen használni magukat, mint csatornákat és ezáltal fejleszteni ilyen irányú képességeiket.
Az megfigyelhető, hogy a csoportokon rendszeresen résztvevők között akad olyan, aki egészen kinyílt mostanra, és általában is mélyebben mernek belemerülni magába a játékba és az azt követő beszélgetésekbe. Nekem csoportvezetőként pedig nagy könnyebbséget jelent a rendszeres csoporttagok bizalma, akik már az irányításomra merik-tudják bízni magukat. A módszer pedig vitathatatlanul az ő rendszeres visszajelzéseik alapján is épül.
Kinek való?
Azokat az ügyfeleket, akikről az előzetes beszélgetés során úgy látom, hogy nincsenek érzelmileg-szellemileg elég stabil és nyitott állapotban, hogy a csoporttal interakcióban tudjanak maradni, akár csak azért, mert a problémájuk fajsúlyosabb, azoknak azt szoktam tanácsolni, hogy dolgozzunk inkább egyéniben. Azt hiszem, egyéni térhoroszkópra még nem mondtam nemet, kivéve akkor, ha már korábban aktív tanácsadói kapcsolatban látszott, hogy a folyamat bármely okból is megakadt, és nem viszi a kérdezőt előre.
Eddigi tapasztalataim szerint, akik nem voltak elég jól ahhoz, hogy csoportban dolgozzunk, többnyire kitértek sajnos az egyéni munka elől. Így valójában a legrosszabb állapotban lévők egyszerűen maguk maradtak távol, sosem kerültem még azzal a dilemmával szembe, hogy valakinek inkább pszichiátriai kezelésre lenne-e szüksége.
Többször előfordult, hogy súlyos fizikai betegség lelki vagy sorstervbeli hátterét kutattuk. Mélyen hiszek abban, hogy bármely tetszőleges fizikai betegség sem történik velünk a saját diszharmonikus lelki működésünk vagy valamely belső sorsbeli törvényszerűségünk meghatározottsága nélkül. Ettől még ennek kutatása nyilván nem helyettesíti az orvos és/vagy természetgyógyász által nyújtható kezelést. Mikor valaki súlyos fizikai problémával fordult hozzám, anélkül, hogy közben a test fizikai gyógyításához értő szakember is lett volna körülötte, csak úgy vállaltam el, ha közben megkeresi az ehhez értő szakembert is. Mindazonáltal hiszek benne, hogy a folyamatban lévő orvosi kezelés mellett is fontos gyógyítanunk magunkat más dimenziókban/szinteken is.
A módszer maga a fenti megkötések mellett szinte bárkinek való, aki mer nyitottan kérdezni. Ehhez valóban bátorság kell, hiszen, mint mondtam, a sorsterveddel kerülsz kapcsolatba. Így érkezhet pl. arról is információ, hogy hiába arról kérdeztél, hogy hogyan lesz Neked végre sikeres karriered, kaphatod akár azt is válasznak, hogy ebben az életben most nem dolgod, hogy sikeres legyél a szakmádban.
Végezetül ide kapcsolódóan egy gondolat. Mostanában gyakran eszembe jut Assisi Szent Ferenc imája:
“Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.”
A térhoroszkóp utat fog mutatni, hogy ahol változtatnod kell, ott merre és hogyan tedd. És a horoszkópod terének meg van az a bölcsessége, hogy megmutassa azt, hogy hol kell “csak türelmesnek lenned”, és elfogadnod a megváltoztathatatlant.