Velencei Móni

Okoz-e nekünk bármit a család, és ki okozza nekünk a családunkat?

Szokták kérdezni, hogy ez a módszer, amit csinálok, a térhoroszkóp, az olyan-e, mint a családállítás. Egyfelől azt szoktam rá válaszolni, hogy igen, mert élmény szintjén valami hasonló történik: besétálva a térbe, és annak megfelelő pontjára állva ugyanúgy elkezdesz bizonyos dolgokat érezni-érzékelni. Másfelől meg igyekszem nagyon elhatárolódni attól, hogy ennek az egésznek bármi köze is lenne a családállításhoz. Bár jómagam csak egy-két családállítós csoporton vettem részt, és nem vagyok a családállítás szakértője. Azonban a módszer alapállításával van problémám.

Nyilván, nem a családállítás az egyetlen olyan lélekkel foglalkozó módszer, amely azt állítja, hogy bizonyos a jelenben fennálló problémáink okát a családi múltban kell keresni. Hogy sok esetben összefüggés lenne problémáink és a család között, azt nem vitatom. Pusztán az ok-okozati összefüggést látom másként.

Asztrológusként, ha elém kerül egy horoszkóp, akkor abból láthatóvá válnak a családi mintázatok is. Hogy harmónikus volt-e a családi élet, alkoholista volt-e az apa, gondoskodó és kedves volt-e az anya stb. Csakhogy ez a térkép már ott van a kezünkben a születésünk pillanatában. Az alapvető családi mintázatokkal. Sőt, a jövőbeni lehetőségekkel. Ha például családon belül történik egy szexuális visszaélés, annak lehetséges időpontjai már a születés pillanatában kiolvashatóak a horoszkópból. Ha a horoszkóp nem jelzi ilyen életesemény lehetőségét, akkor olyan nem  is fog bekövetkezni. Ha viszont a születésem pillanatában már ott van, hogy én milyen típusú problémákat szenvedhetek el a családomban, akkor vajon ki okoz kinek traumát? És vajon a trauma okoz bennünk a továbbiakban is problémát, vagy egy bennünk lévő alapkonfliktus idézi meg a családi traumát éppúgy, mint az azt követő tüneteket? Asztrológusként nyilván kénytelenek vagyunk az utóbbira voksolni.

Ez persze kemény állítás, én elismerem. Midazok, akik kemény sérelmeket szenvedtek el a családjukban, legyenek azok fizikai vagy lelki sérelmek, azoknak igen kemény lehet ez az állítás. Nehéz dolog életünk minden eseményéért visszavenni a felelősséget. De nem lehetetlen. Ennél sokkal könnyebb a felelősséget áthárítani: az apám tette, az anyám okozta, a sötét családi múlt az oka stb. Csakhogy ki is az, aki ide született? Ki az, aki ezt a sorsot választotta?

És mire jó nekünk egy-egy trauma? Tényleg, lehet, hogy a családi traumáink nem is olyan dolgok, ahol valakik valami rosszat okoztak nekünk, pusztán saját magunkat ilyen típusú traumákon keresztül éljük meg? Hogy érthető legyek: ha valakinek mondjuk van egy problémás Neptun a horoszkópjában, akkor az éppúgy jelezhet egy alkoholista apát, mint ahogy jelzi azt is, hogy az illetőnek magának problémája akad az élet bizonyos területein a feloldódással, áldozattá válással, a hittel, az intuíció használatával stb. Nem azért válik mindig áldozattá, mert az apja alkoholista volt. Hanem azért választott egy alkoholista apát, mert az áldozattá válásra való hajlama már születésétől fogva ott rejlett benne. Gyerekkorában ezt így egyszerűen megélhette az alkoholista apukán keresztül. Később meg más szituációkban. Még azt se vitatom, hogy egy terápiás helyzetben (mondjuk egy családállításon) hozzányúlva az adott mintához ne érhetnénk el változást. Csak pusztán azt kérdem: tudjuk-e tisztán az ok-okozati viszonyokat, és vállalunk-e felelősséget saját magunkért?

Aki velem a saját horoszkópjában sétál, nem mutogathat senkire. Nem felelős az apja, nem okozta a problémát a dédnagymama. Ha persze a családdal kapcsolatos a probléma, akkor a horoszkópnak is van család területe, tehát ez is előjöhet. Szemben a családállítással, ahol minden problémát megpróbálnak a családra visszavezetni. Sok olyan emberrel találkoztam, akik a családállításhoz fordultak segítségért, de eggyel sem, aki azzal tért meg, hogy az jött ki, hogy nem családi eredetű a probléma. Ez erős kétségeket támaszt bennem…

A térhoroszkóp kapcsán nem mutogathatunk senki másra, bár erre mindig van igény. Gyakori helyzet, hogy az illető, aki a saját horoszkópjában kószál, békét köt 9 bolygóenergiával, majd a 10.-re rámutat: „őt nem kérem, nélküle olyan rendben van minden”. Én ilyenkor mosolygok: „az pusztán a gond, hogy az is Te vagy”. A horoszkópodban MINDEN Te vagy! Nem vághatsz ki senkit sem magadból, nem hiszem, hogy erre bárki is képes lenne. Lehet, hogy az adott bolygó jeleníti meg a horoszkópodban a családi problémáidat is, de valójában az akkor is csak saját magadnak egy része. Ha meg már úgyis Te vagy, hát talán mindenkinek jobb, ha békét kötsz vele is. Nem, nem az Apádnak kell megbocsájtanod, hanem a saját éned Nap-princípiumával, a saját éned tudatosságával kell békét kötnöd. Nem, nem az Anyád tehet róla, de feladatod van a saját befogadóképességeddel (Hold). Satöbbi. Ez persze első ránézésre sokkal kellemetlenebb feladat, mintha átpasszolhatnám a hibát a család valamely tagjára. Viszont sokkal tágabb és sokszínűbb kép, amennyiben egy-egy problémám nem pusztán a családról szólhat, hanem az élet rengeteg egyéb, bármely tetszőleges dimenziójáról.

Szóval vedd vissza a felelősséget az életedért, nézz szembe, hogy milyen pályát választottál magadnak (beleértve a családodat is) és fogadd be mindezt, köss vele békét, próbáld meg megtalálni benne a harmóniát! Ebben tud segíteni a térhoroszkóp.