Miközben sosem hívom „horoszkópállításnak” azt, amivel kísérletezem, rendszeresen ütközöm abba, hogy az általam meghirdetett csoportra, mint „horoszkópállításra” szeretne jelentkezni valaki. Részemről szándékosan nem használom ezt a kifejezést.
Amikor valaki „horoszkópállítást” mond, akkor gyakran mögé érti, hogy ez valami olyasmi, amit Bert Hellinger csinált és tanított, és amit magyarul családállításnak szokás nevezni. Nem volt sajnos szerencsém Hellingerrel találkozni, így nyilván csak „másodkézből”, a könyveiből és a tanítványai által vezetett csoportokból tudok véleményt alkotni arról, amit ő csinált. Ami számomra a lényeg abból, amit a családállítás hozott be a köztudatba az az, hogy a térben megjelenítve bizonyos struktúrákat, azok „életre kelnek”. Ugyanúgy a család, mint ahogyan más rendszerek. Ahogyan a horoszkóp is. Ez egy lényeges és alapvető felfedezés, aminek ugyan nem tudjuk a tudományos hátterét, de ha az ember lánya huzamosabb ideig asztrológiával foglalkozik, akkor már megszokhatta azt a tényt, hogy a tudomány nem mindig képes leírni a valóságban mégis működő jelenségeket, törvényszerűségeket.
Kétségtelen, hogy Hellingeré az érdem, hogy ezt a jelenséget „behozta” a köztudatba, azonban ez a jelenség nem Hellingertől működik, vagy sem, hanem az élet és a dolgok rendje szerint. Az elektromos áram sem azért működik, mert a tudósok egyszer csak képesek voltak felfedezni és a szolgálatunkba hajtani. Az elektromosság a világ törvényszerűségeitől működik, az ezeket a törvényszerűségeket leíró tudosók nélkül is.
Persze, hogy mit lehet kezdeni az elektromos árammal, az már felfedezők során múlt, és a kezdetek óta folyamatosan újabb és újabb dolgokra használja azt az emberiség: villanyizzó, mosogatógép, okostelefon stb. Nos, a térben megjelenített struktúrák “életre kelésének” jelenségét is lehet véleményem szerint sokféleképpen használni. Bert Hellinger kijelölt egyfajta utat a családállítás módszerével. Bár a dolog nagyon izgalmasnak tűnik, sőt, sok esetben hatékony gyógyítási módszernek, mégsem gondoltam azt, hogy Bert Hellinger útján szeretnék járni. Minden tiszteletem és elismerésem ellenére. Bert Hellingeré a villanyizzó. Én meg azt hiszem, éppen egy mosogatógépet próbálok összerakni. 😀 De az se fog meglepni, ha a végén egy kávéautomata lesz belőle…
Hellingernek megvan a maga világképe és hitrendszere arról, hogy milyen szerepe van az ember életében a családnak, és hogyan kell gyógyítani a családi működésmód ismeretében. Én meg azt mondom, hogy más hitrendszerrel a családról és annak az egyén életében betöltött szerepéről, továbbá más hitrendszerrel a gyógyításról, máshová lehet jutni a térbeli megjelenítés játékával is.
Hellinger válaszai helyett nekem nyitott kérdéseim vannak. Mi van, ha nem kell mindig oldani? Mi van, ha nem lehet egy ülésben eljutni A Megoldásig? Mi van, ha aznap éppen csak egy lépést lehet előre tenni a megoldás felé, mert éppen csak annyinak van ott az ideje? Hányféle egyéb helyről eredhet egy probléma gyökere, mint a család? Mi van, ha az elakadás csak annyi, hogy az illető jó irányba indulna, pusztán egy kis bátorításra van szüksége, és nem fogunk minden esetben nagy megrendítő drámát találni? Mi van, ha nem Nekem, mint segítőnek kell “oldanom”, hanem a tér megadja a választ, és nekem csupán figyelnem, kísérnem és bátorítanom kell, hogy a válaszok megjelenhessenek?
A kérdéseim nyilván a saját tapasztalataimban gyökereznek. Éltem át “jól megrendezett” családállításokat, nagy adag zsepivel, meg minden ilyesmi, miközben aztán az életem egy cseppet se mozdult tovább. Éltem át olyat, hogy a horoszkópom terében megtapasztaltakkal kellett egy évig intenzíven egyéni terápiában dolgoznom, mire az “kigörbült”, és nem volt elég a családállító kolléga szájából a számba adott oldó-mondat. (Sőt, ez évekre visszavetett abban, hogy valójában megoldjam a problémát, hiszen abban a hitben voltam, hogy azt már “kipipáltuk”.) 8 éve dolgozom emberekkel, akik a segítségemmel sétáltak bele a saját horoszkópjukba. Láttam nagy instant csodákat is eközben. Leginkább olyan emberrel éltem át ilyet, aki intenzív munkában volt már évek óta magával. És láttam nagy instant csodát úgy is, hogy az illető utána “lespórolta” a munkát, és gyorsan visszazárt a csigaházába. És láttam olyat is, akivel csak lépésről lépésre haladtunk egy-egy térhoroszkóppal, anélkül hogy egyetlen alkalommal “nagy megoldásra” jutottunk volna, de mindig haladtunk azért tovább…
És nagyon sok élményem van arról, ahogy asztrológiát sosem tanult emberek “mondták fel” az asztrológiai tankönyvet a horoszkóp adott pontjára állva. Gondoltad volna kedves Asztrológus-társ, hogy az Oroszlán Szaturnusz-Mars együttállás egy asztrológiához nem értő horoszkóptulajdonos szájából így hangzik: “azt sportolom, hogy fázok”?!
Szóval igen, ennyi év után vannak kész válaszaim is és tapasztalataim, és szerencsére még mindig vannak kérdéseim. De szeretnék eljutni a saját válaszaimhoz annak igénye nélkül, hogy egy másik módszer és egy másik világnézet állításainak vetném alá magam.
Ha velem jössz utazni, ezért kérlek, tedd félre az elvárásaidat és amiket Hellingertől tanultál! Hozd magaddal a nyitottságodat, és remélem, a horoszkópokban velem utazva is értékes tapasztalatokkal leszel gazdagabb…