Velencei Móni

„Gyógyíthatatlan betegség”

Nem tudom, talán félreérthető voltam. Igen, van olyan, hogy „gyógyíthatatlan betegség”, még ha teljesen mást is értünk rajta olyan sokan. Akkor pontosítsuk, hogyan is értettem én.

„Nem hiszek többé abban, hogy létezik fizikai betegség.” De hiszem, hogy okkal vannak a betegségek az életünkben. Tehát hiszem azt is, hogy van, akinek az életét az szolgálja, hogy mondjuk tolókocsiban éljen. Mondjuk így tanul alázatot, elfogadást vagy bármi mást. Ez nem egy fizikai betegség. Ez egy megvalósítási formája annak a feladatnak, aminek a tervével ő jött ide közénk.

„Nem történik velünk semmi akaratunk ellenére.” Igen, akarhatjuk azt is, hogy egy életet tolókocsiban éljünk le. Ezt is mi választjuk.

Nehéz tudni, hogy egy adott betegség egy választott életút, vagy pusztán menekülés valami elől. De sokkal többször egy elvétett, diszharmonikus megvalósítási forma, mint azt elsőre gondolnánk… Mondom, nagyon nehéz ezt tudni és elválasztani. Azonban a tudás arról, hogy a betegséged pusztán egy út, amit Te választottál Magadnak mindkét esetben „gyógyító”.

Lehet, nem fog tudni Neked senki segíteni abban, hogy megszabadulj a gyógyíthatatlannak hitt betegségedtől. Azonban ha rájössz, hogy miért is választottad magadnak ezt a pályát, hogy mennyi mindennel leszel gazdagabb általa – az maga a „gyógyulás”.