Ma éppen két ismert gondolatfutam csapott itt össze az imént az íróasztalomnál, és mielőtt szokásos táncukat eljárják, én most egy kicsit rendet tennék közöttük.
Jött itt az egyik. Az a baja, hogy azt mondták neki, hogy az embernek sok pénzt kell keresnie ahhoz, hogy valaki legyen, hogy párja kell legyen, hogy önállónak és függetlennek kell lennie, és karriert kell építenie, és hogy a férfinak kell eltartania a családot. Jaja, olvasta ő, hogy vallás, meg szent tanítások, és hogy mindenkinek megvan a maga karmája, vagy sorsa, vagy mi. De láthatólag nem tudja alkalmazni. És nem csak ő nem. Mert ha tudná, akkor vajon miért zavarja, hogy éppen se karrier, se sok pénz?! Komolyan veszi vajon a Tanításokat? Hogy a bánatba lenne mindenkinek az a sorsa, hogy, karrier, pénz, párkapcsolat, család?!
És akkor átsöpört itt az íróasztal fölött a másik ismert: hogy mit számítanak az evilági dolgok és kötelességek!, hanem hogy a lélek, és a szíved igaz vágya, és hallgasd meg, amit a szíved súg…
Én már itt egy pár éve nézegetem mások sorsát. Szerintem én még se olyan horoszkópot nem láttam, ahol a pénz-karrier-párkacsolat-család egész képet gond nélkül adta volna az élet, vagy ha adta is, akkor is az lett volna az igazi feladat. Mert akinek az megadatott, annak meg máshol fáj az élet. De olyat se láttam még, hogy ha valakit megkérdeztem arról, hogy a szíve mélyén mire vágyik, akkor a kezdetektől azt mondta volna, ami a dolga. Merthogy: általában pont ahhoz nincs kedvünk, amit dolgunk megtanulni. Ettől feladat. Olyat láttam már, hogy idővel valaki ráérzett arra, hogy mi a dolga, békét kötött a sorsával, és ment tovább arrafelé. De neki is meg kellett küzdenie ezért a felismerésért. Többnyire, ha megkérdezel egy embert, hogy őszintén mire vágyik, mit szeretne, hogy milyen legyen az élete, akkor nagyjából tudhatod, hogy mi NEM dolga az életben. 🙂 (Ezért is tartom olyan veszélyesnek, vagy jobb esetben csak nevetségesnek azokat a tanításokat, amik arra biztatják az embereket, hogy koncentráljanak arra, amit szeretnének, hogy „bevonzzák” azt az életükbe.)
Szóval az van, hogy egyfelől komolyan kéne már venni a Tanításokat. Mindenkinek egyéni sorsa van, egyéni feladatokkal. Az nem hiba, ha éppen nincs pénzed, vagy barátod, vagy párod stb. Az egy helyzet. Akármit is tartson róla a közvélemény. Olyan előszeretettel hivatkoznak Eckhart Tolle-ra azok, akik aztán csak pont arról felejtkeznek el, hogy Tolle belső békéjének megtalálása után éveket hajléktalanként élt. Vágynak a belső békére, de félnek annak külső megvalósulásának normától eltérő lehetőségeitől. Mert azt hiszik, hogy a normális, azaz a normakövető élet majd elhozza nekik a belső békét. Vagy hivatkoznak éppen a Dalai Lámára, vagy a Pápára, és eszükbe se jut, hogy hiányosságnak véljék az ő esetükben a párkapcsolat hiányát, de tele vannak önvádlással a saját „kapcsolatképtelenségük” láttán.
Egyéni utak vannak. Egyéni lehetőségek. Egyéni megvalósulási formái a sorsnak.
És ha meg befelé nézel, ott sem biztos, hogy az Utad találod. Belső tisztaságunk közepéig hatoltak a társadalom és a világ elvárásai. És sokéves belső munka után is, ahol talán sikerült kitisztogatnod a külvilágot, ott meg bele fogsz ütközni a saját kis csapdáidba. Menekülnél vissza, oda a biztonságosba, ami pont nem a feladat. Szóval még ott benn sem az igazi feladatod találod! Az élet kihívás, megfejtendő rejtély, megmászandó hegycsúcs. Sokszor a még oly hangzatos, „önzetlen” célok is pusztán a lélek menekülési kísérletei a saját feladata elől. Itt most éppen valaki órákat mesél a Szent Tanításokról, amikben elmélyedt, miközben nem tanulnia kéne már, hanem alkalmaznia azokat. Nála a Szent Tanítások olvasása csak menekülés. Itt meg éppen egy másik sors: ezerrel áldozza fel magát az Imádott Férfiért, és hát tényleg lehetne ez egy Isteni Női Küldetés – de éppen belepillantva a horoszkópjába azt látom, hogy neki meg pont a saját önérvényesítésében, és nem az önfeláldozásában lenne itt az ideje fejlődni. És fordítva: éppen hajam tépem, hogy mit csinál ez az istenáldotta tehetséges képzőművész már megint hajléktalanként az utcán – majd belenézek a horoszkópjába és megnyugszom: tanul éppen az otthon és a belső érzelmi biztonság fontosságáról.
Az élet sokszínű, bonyolult és változatos. Ugyanaz a dolog lehet az egyiknek menekülés, a másiknak A Megvalósítási Forma. Néha valóban az a feladat, amit a társadalom is elvár, gyakran meg nem. Néha a Nagy Tanítások, a Szent Célok megvalósítása a feladat, néha meg nem. Egyéni sorsok vannak, egyéni feladatokkal. Van, aki a gazdagságon keresztül tanul, van, aki a szegénységen. Van, aki a palotájában, van, aki hajléktalanként. Van, akinek az önfeláldozást kell tanulnia, van, akinek az önérdekérvényesítést. Van, akinek a belső hangokra hallgatást, és van, akinek a belső hangokon való túllátást. Van, akinek szíve kinyitását mások felé, van, akinek az elhatárolódást. Bármi lehet út és bármi lehet menekülés. Semmilyen általános szabály nem állítható.
Mindenkinek a saját belső törvényét kell felfedeznie és követnie. Mert van Sors. Van egyénre szabott szabályrendszer. Saját egyéni minta. Tökmindegy, hogy mit mond a közvélemény. Tökmindegy, hogy mit tanítanak a Tanítások. Van a számodra megfelelő vallás, a neked megfelelő életforma, a Neked magad számára kijelölt feladat, és az az Egyéni Út, ahogyan ezt Te megtalálhatod, fölfedezheted, követheted. Gazdagságban, szegénységben, elhatárolódásban, szeretetben, kifelé vagy befelé tekintésben. Az asztrológia is csupán egy eszköz ennek felfedezésében azoknak, akiknek a sorsa úgy van, hogy ez éppen segíteni tudhat nekik.