A minap olvastam egy állítólag „asztrológiai” cikket arról, hogy miért szinglik a mostani 30-as nők, és hogy milyen Hold-i kibillentségről árulkodik ez náluk, és hogy mit is kéne tenniük az asztrológia szemszögéből ahhoz, hogy megoldják ezt a problémát, és boldog, párkapcsolatban élő nőkké váljanak.
Ilyenkor mindig felszalad a szemöldököm. Tényleg?! Ezt tényleg egy asztrológus írta? Mert ez a gondolatmenet egyáltalán nem asztrológiai. Azt nem tudom, hogy a közgondolkodás olyan-e, és onnan vette át a pszichológia, avagy a pszichológiától vette át a közgondolkodás, avagy egymástól függetlenül olyanok, amilyenek, de a pszichológia legtöbb ága, amiként a közgondolkodás is, feltételezi, hogy van egyfajta normalitás, amit minden embernek követnie kell, és akkor lesz jól. És ami ettől eltér, az nemnormális, az kibillent, az egyensúlytalan. E szerint a világkép szerint például akkor vagy teljes, jó, megfelelő, stb. nő, ha párkapcsolatban élsz.
Legutóbb a mostanában olyan népszerű integrál pszichológiával volt szerencsém ismerkedni, amelyik elvben elismeri az asztrológiát. De talán csak azért, mert nem is értette meg. Szóval még az integrál-pszichológia is egy egyen-utat jelöl ki mindannyiunk számára, hierarchiát állítva föl az élet bizonyos dimenziói között (pl. érzelmi életünk és racionális gondolkodásunk között). Mondom, a pszichológia és a közgondolkodás ilyen normákban és egyenutakban gondolkodik. Az asztrológia ezzel szemben azt mondja, hogy nincs egyforma fejlődés, nincsenek hierarchiák az emberi élet dimenziói között. Különbözőségek vannak. És mindenkinek a saját maga világának feladatait kell megtalálnia, mindenkinek a maga sorsa szerinti utat kell bejárnia.
1972 és 1984 között járt a Plútó a Mérleg jegyében. Akik ebben az időszakban születtek, azok mostanában vannak felnőtt házasulandó korban, vagy már jócskán benne a házasságban, esetleg túl egy váláson, vagy mostanában kezdi már őket nagyon feszíteni az ő szingli létük. Vagy nem feszíti őket, ki tudja?! Ez a bolygóállás pusztán annyit mond, hogy akik ebben az időszakban születtek, azaz most harmincasok, nekik a párkapcsolatok átalakulásának ideje van, nekik ez az egyik életfeladatuk. Vagyis, akik ilyen bolygóállással születtek, azoknál úgymond természetes jelenség az eddigi párkapcsolati formák megkérdőjelezése, és hogy mélyreható változásokat indítsanak el a kapcsolatformákban.
Ahogy az informatikusok mondanák „it’s not a bug, it’s a feature”. Ez nem hiba, ez egy tulajdonság.
Miért is kéne őket kigyógyítani ebből, és azt várni, hogy hasonló kapcsolatokban éljenek, mint az előttük élő generációk?! Vagy miért kéne egy, a cikk írójának fejében létező idealizált világnak megfelelniük, melyben csak az lehet boldog és teljes, aki egy hagyományos házasságban él már évtizedek óta? Az emberek normákhoz való igazítása tapasztalatom szerint a pszichológia és a közgondolkodás világa. Az embernek a saját normalitásához való igazitása – ez az asztrológia világa. Ha valakinek az az életfeladata, hogy párkapcsolati válságokon keresztül fejlődjön, akkor teljességgel felesleges azzal nyomorítani, hogy miért nincs stabil párkapcsolata. Mintha az jutna eszünkbe, hogy az összes matematikustól számon kérjük, hogy miért nem élik le az életüket egyetlen matematikai problémával… (Megjegyzem, akad olyan matematikus is. 🙂 )
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének ennek a generációnak párkapcsolati gondjai. Vannak. Persze. Az a dolguk, hogy legyen. Hogy azon keresztül tanuljanak. Amikor a gyerek biciklizni tanul, akkor sokat esik pofára. Most, hogy tanuljuk újraszervezni az életünket, átalakítani a párkapcsolatok helyét és szerepét és módját – hát néha pofára esünk mindenképp… De nem oda törekszünk, hogy visszatérjünk majd a járókába, csak mert a biciklizni tanulás olyan nehéz. De tudod, mit: még csak ezt se mondom. Hogy mindenképpen jobb lesz, vagy fejlettebb, ami utána jön. Más lesz. Ennyi. Másmilyen lesz a párkapcsolati élet. Már ha pár-kapcsolati lesz. Ennyi. 200 éve meg máshogy közlekedtünk. Bizony.
A múltkor aztán valaki jól félreértett a kígyós írás kapcsán, mikor hasonlókról írtam. Hogy hú, ez tetszeni fog a népeknek, hogy nincsenek szabályok! Pedig én akkor se, meg most se ezt mondom. Már hogyne lennének szabályok! Pont az a szabály, hogy a Mérleg Plútós generációnak a kapcsolati formákat kell alakítania. És minden egyes embernek van szabálya arra, hogy milyen az ő jó kapcsolati élete. Én csak azt mondom, hogy ÁLTALÁNOS szabályok nincsenek. Van, aki szingliként van jól. Van, aki nincs jól szingliként, pedig mégis így tölti be az életfeladatát. Van, aki egyetlen házasságban van jól egész életében. (Még akkor is, ha éppen Mérleg Plútója van. Hiszen a Mérleg Plútó ugyan mutat egy generációs feladatot, de az egyes ember egyedi horoszkópjában ez is csak egy elem a sokból, szóval attól még egy Mérleg Plútós is élhet éppen egy stabil házasságban.)
Az élet bonyolult. És sokszínű. És változatos.
Szerencsére.
És nem kell mindenkit egyformára kalapálni.
És mégis van minden egyes emberhez egy külön szabálygyűjtemény, egy külön kis útmutató. Ez a horoszkóp.
Ennyi.